NEM TETTEK SEMMIT, HOGY MEGMENTSÉK AZ ÉLETÉT

A CT vizsgálatra nagyon sokat kellett várni, mert az illetékeseknek, akik a vizsgálatot végezték, vidékről kellett bejönniük. A felvétel állítólag nem mutatott ki semmilyen újabb elváltozást, csak korábbi kisebb infarktusok nyomait. Otthon a bal fele „lógott”, de mire a kórházba ért a mentő, addigra valahogy a bénultsága „megszűnt”, ezért eltekintettek a vérrögoldástól. Az akkor ügyeletben lévő személyzet kontroll CT ígért másnap reggelre, de a következő nap hiába érdeklődtünk, a kontroll CT nem készült el.

Az állapota a két napos ott tartózkodása alatt nem lett jobb, hanem inkább egyre csak rosszabbodott. Mindent megértett, de beszédje egyre elkentebb lett. Félkómás állapotban volt, szemeit nem tudta kinyitni. Éjszakai agitáltsága miatt nyugtatót kapott, a kezeit kikötözték. Amíg ott tartották a megyeiben, nem vettük észre, hogy bármit tettek volna azért, hogy az állapotában pozitív változás következzen be. Elbocsátásakor az ügyeletes, fiatal orvos azt mondta; – lehet, hogy volt időben egy kisebb elhúzódó infarktusa, de nem tudja, hogy miért alszik ennyire, mi ez nála,- hozzátette, hogy nincs lebénulva, és ezzel szinte kirohant a kórteremből. A leletén az állt, hogy állapotában érdemi gyógyulás nem történt, „ezért” visszaszállították a területileg illetékes neurológiára.

A helyi kórházban újra CT-t készítettek, kontroll CT-t is, vérvizsgálatot és szívultrahangot is végeztek. Kiderült, hogy van egy felső légúti fertőzése, a jobb agyféltekéje egy vérrög okozta agyi érelzáródás miatt elhalt. A vérrög a három fő érből a középsőt zárta el. Itthon mindent elkövettek, hogy megmentsék az életét, de sajnos már késő volt. Az utóbbi napokban légzése felületessé vált, majd szívverése lelassult. Az infarktustól számítva hat nap alatt itt hagyott bennünket 78. életévében.

Azt még hozzátenném, hogy a mentősöket időben felhívtam, abban a bizonyos időablakban beért a másik városba is. Hívásaimat próbáltam eseményekhez kötni (állandóan hívogattam édesanyámat is, aki vidéken volt), mivel a mobiltelefon időben rögzítette azokat. Kb. 1-1,5 órát vesztettünk otthon.

Levélben ügyvéd által megkérdeztük az Intézményvezető Igazgató Urat, hogy ezt a vérrögöt, amiért beszállították őt oda, miért nem lehetett észrevenni, miért nem készült kontroll CT, vagy ha állapotában pozitív változás nem következett be, akkor miért nem vizsgálták tovább, miért küldték ilyen állapotban haza, az itteni kórházba.

Egy hónapos késéssel egy harmadik városból kaptunk választ az elhunyt nevére. Az elhunytat szólították meg, a levél tartalmában pedig úgy írtak mintha a felesége, az édesanyám halt volna meg. A levelet egy vidéki országgyűlési képviselő ügyvéd irodájából küldték, de a kérdésünkre nem kaptunk kielégítő választ. Csak annyit írtak, hogy ők a protokoll szerint jártak el! Kérdésem annyi lenne, hogy 75 év felett tényleg nem adják be…? (egy letöltött prezentációból ezt tudtam meg) (praxis.hu)

Címkék:    

Related Articles