Hogyan viselkedjünk idős emberekkel szemben?

Nem szükséges korosztályhoz, nemhez kötni segítségünket felajánlani, amennyiben úgy ítéljük meg, kezdjünk el cselekedni. Oda figyeléssel tőlünk telhetően, tisztelettel emberi méltóságukat nem sértve, udvariasan közölni, segítő szándékunkat. Közhelyeken, gyalogosátkelőknél, minden olyan helyzetekben mikor látjuk, tapasztaljuk félre nem érthető bizonytalanságukat, nyújtsuk oda kezünket megsegítési szándékunk jeléül.

Feltehetően, rácsodálkozva lepődnek meg, e gesztus látványán, mert tapasztalatuk nem a meg kívánt, és elvárt eredményeket hoz számukra. Ma a rohanó sokszor fárasztó napok által elő idézett, figyelmetlenséget élik át. Azt gondolják nincsenek meg becsülve a ma kialakult rohanó magas civilizált, erkölcsös emberi közösségben.

Elég sokszor mérik fel hibásan a vélt tényeket, pedig sokszor arról van szó, hogy a mai fiatalság túlterheltsége miatt, figyelmük nem mindig tud megfelelni az udvariságot elváró, rászorult egyénekre. Feltételezések rossz berögződés alapján ítélkeznek, róják fel ártalmaikat nem meg egyező, értelmetlen elvárásaikat. Nagyon sokat hallani, milyen volt mikor még fiatalon megélt, rég elmúlt időkben, hogyan adták át ülőhelyüket a rá szorult embertársaiknak, és tették mind ezt önzetlenül, hálát nem igénylő gesztusból.

Elfelejtve, akkor is voltak fiatalok, minden kötelezettséget, segítő kétséget nem ismerő, udvariságot eltipró szégyenteljes magatartásukkal, közmegbotránkozást magaviseletükkel okoztak. (forrás)

Címkék: